Úgy határoztam, hogy megváltoztatom az életmódomat.
Változtatok a kajálási szokásaimon, és elkezdek rendszeresen mozogni.
Nem
hétfőn kezdem, nem a következő hónap elején, nem újévkor, hanem most.
Már beszereztem pár dolgot, teljes kiőrlésű liszteket,
kókuszzsírt, nyírfacukrot.
El is kezdtem úgy főzni, hogy a régi alkotóelemeket
lecseréltem újakra.
A család nem vette észre a különbséget az ételeken.
Tegnap a kertben szedtem epret, leturmixoltam, összekevertem
egy doboz natúr görög joghurttal és betettem a fagyóba. Olyan finom jégkrém
lett belőle, hogy még a legharciasabb kristálycukor lobbistának is ízlett. Szóval lehet ezt így is.
Pár hete 94 kg-val kezdtem, tegnap 92,5 kg voltam J Ez a 164 cm
magasságomhoz +30 kg, szóval életmódváltás ezerrel. A mozgást kell még
beiktatnom, de meglesz az is.
Ha nem találok valakit, aki mozog velem, akkor
csinálom egyedül.
Pár napja már tényleg eszek egy nap ötször. Reggel 5-kor,
amikor megyünk dolgozni, nem sok kedvem van enni, de akkor is teszek valamit
reggelire és igenis megeszem. A munkahelyen sokan mondják, hogy "ó, én ilyenkor
még nem birok enni". Én se birok, de akarok. Úgy döntöttem, hogy eszek. Azután
eszek a reggeli szünetben, meg az ebédszünetben, munka után hazafelé a kocsiban
és este otthon. Csak így tudom megoldani.
Beszerzendő dolgok listája:
- kenyérsütő gép (hogy tényleg olyan kenyeret együnk, amiben teljes kiőrlésű liszt van és nincs benne semmi vacak, fölösleges anyag);
- pulzusmérő óra;
- konyhai mérleg;
- tornaszőnyeg;
- egy nagy labda.
Fényképet majd akkor teszek fel, ha már látványos lesz a
változás J
Segítséget kértem Dobos Helgától és a férjétől Nyers Gyulától a
receptekkel és a mozgással kapcsolatban, remélem, hogy hamarosan megérkezik az
anyag; de addig is változtatok amin tudok.
Amúgy ők nagyon jó fejek, nagyon tetszik amit csinálnak. Nem mondják
azt, hogy de béna vagy, hogy tudtál így elhízni; hanem azt mondják, hogy oké
ezt eddig eltoltad rendesen, de most akkor csináljuk másként, segítünk neked.
Azért írom ezt a blogot, hogy saját magamat motiváljam, dokumentáljam
a változást, a hangulataimat, az örömöket, a nehézségeket, és hogy fél év – egy
év múlva elmondhassam, látod Szilvi megcsináltad.
Ha gondolod, tarts velem!
Ezt még 2016. május 30-án írtam, de most sikerült egy szabad fél órát találni, hogy fel tudjam tenni az írást. De most már szakítok időt rá, hogy hetente kétszer-háromszor írjak a haladásról.
Máté Szilvi
